Az autóversenyzés nálam családi gyökerekre vezethető vissza, ennek köszönhetően már kisgyerekként megcsapott a benzingőz. Rengeteg versenyre kísértem el édesapámat, aki hosszú éveken át rallyzott. Akkoriban arról álmodoztam, hogy egy napon majd én is a nyomdokaiba lépek és rally versenyző leszek.
A kezdeti gokartos sikerek után 2005-ben döntöttem úgy, hogy kategóriát válltok. Mivel ekkor még 17 éves se voltam és jogosítványom sem volt, ami elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy rally versenyeken rajthoz álljak, ezért a ralikrossz mellett döntöttem. Vásároltunk egy 2000 ccm-es szívómotoros Toyota Corollát, amellyel három amatőr versenyen vettem részt.
2006-ban már egy komolyabb hátérrel a Magyar Rallycross Bajnokság Div5-ös kategóriájában versenyeztem. Rendkívül kemény ellenfeleim voltak ugyan, de hat futamból hármat megnyerve minden idők legfiatalabb magyar ralikrossz bajnoka lettem.
Egy évvel később felléptem a királykategóriába egy Mitsubishi Lancer EVO 6-ossal. A bemutatkozó évem a legjobbak között azonban sajnos nem sikerült túl jól. Az első versenyen ugyan sikerült második helyen célba érnem, de az idény hátralévő részében folyamatosan technikai problémákkal küszködtünk.
Tanulva a hibákból a 2008-as szezonnak egy komoly téli felkészülést követően futottunk neki, aminek szerencsére meg is lett az eredménye. A hétből három futamon sikerült győznöm és végül kilenc pontos előnnyel lettem Div1-es magyar bajnok. Az idény közben Nyirádon rajthoz álltam egy EB futamon is, ám a versenyhétvégém a vártnál hamarább véget ért miután az időmérőn három gyertya is elolvadt a Mitsubishiben.
Friss bajnokként csak két ralikrossz OB futamon vettem részt 2009-ben. Az év legemlékezetesebb pontja azonban nem a két máriapócsi verseny volt, hanem a nyirádi EB futam, ahol hatalmas nézőközönség előtt komoly riválisokkal harcba szállva egészen a C döntőig jutottam, ahol vezető helyről kellett feladnom a küzdelmet miután szétszakadt a hajtásom.
A következő szezonra az volt a tervünk, hogy egy olyan ütőképes, világszínvonalú technikát hozzunk Magyarországra, amivel akár az EB sorozatban is versenyeket lehet nyerni. Terveinket - mint sok más versenyzőét is - azonban áthúzta a gazdasági válság. Nagyon sokáig úgy volt, hogy 2010-ben nem is tudok versenyezni, ám két héttel a Rally Túra bajnokság szezonkezdete előtt adódott egy lehetőség, hogy mégis elindulhassak az RTE versenyeken.
A Szajky Istvántól vásárolt Mistubishinkkel már a bemutatkozó idényünkben is sikerült szép eredményeket elérnünk. A Szendrő Rallyet megnyertük és annak ellenére a negyedik helyen zártunk az összetettben, hogy a murvás versenyeket kihagytuk.
A 2011-es esztendőben csak két RTE versenyen tudtunk részt venni, ugyanis tanulmányaim miatt félévet Skóciában töltöttem. Szerencsére a 2012-es szezonon nem látszott meg a kihagyás. Az egész éves kiemelkedő teljesítmény eredményeképpen a H4T kategória bajnokai lettünk és az abszolút értékelésben is harmadik helyen végeztünk.
2013-ban egy szintet feljebb lépve már egy Mitsubishi EVO 9-essel az Országos Rallye Bajnokságban állandó résztvevői lettünk. Az idény nagyon jól indult, hiszen két hétvége után a kategóriánk harmadik helyén álltunk. A Veszprém Rallye-tól kezdve viszont semmi sem úgy alakult, ahogy szerettük volna és komoly mélypontra kerültünk.
2014-ben rengeteg erőfeszítésnek köszönhetően sikerült visszatalálnunk a sikerek felé vezető útra, amelyet a Kassa Rallyen megszerzett kategória harmadik hely és a Szilveszter Rallyen elért abszolút harmadik helyezés is jól bizonyít.
Idén szeretnék még előrébb lépni és továbbra is folyamatosan fejlődni, de nem titok az sem, hogy kiemelt célunk minél többször dobogóra állni és a kategória elitjében zárni az év végi összetettet. Bízom benne, hogy az alapos felkészülésünk előbb, vagy utóbb meghozza a gyümölcsét és 2015-ben elérhetjük céljainkat.
Kiss Lászlóval immár 8 éve alkotunk egy párt az életben. Amikor Ő a Rallycross Bajnokságban versenyzett, én a pálya széléről izgultam és szurkoltam Neki. Igazán ekkor kerültem az autósport közelébe. Amikor úgy döntött, hogy szakágat vált és a rallyban is szeretné kipróbálni magát, szükségessé vált egy másik személy is, aki diktálja neki az itinert. Mivel mi akkor már egy összeszokott ritmusban élő pár voltunk, engem pedig érdekelt, hogy milyen lehet ez a légkör közelről, így nem volt kérdéses, hogy én ülök be mellé. Teljesen megbízunk egymásban, ezáltal feszültségmentes a hangulat a versenyautóban. Nagyon élvezem ezt a kihívást és remélem, hogy még jó ideig lesz is erre lehetőségünk.